Ünnep után

Most ünnep után van egy kicsi időm írni. Nagyon elfoglalt voltam: minden szabad estém ajándék-gyártással telt. Megpróbáltam mindenkinek valami szép, általam gyártott dolgot adni. Az én szememben ezek a tárgyak mindig valami többet jelentenek, mivel konkrétan valakinek készülnek sok fáradsággal, de még több szeretettel. Egyediek és kedvesek.
Megpróbálkoztam én is valami hasonlóval kis családom számára, és íme az eredmény:

Ez az egyik tesóm ajándéka. A bari fehér polár anyag, így tényleg puha, baris hatású :-)

Ez pedig a másik tesómé. Kincses zsák. Remélem tetszik nekik. És még egyéb dolgok:

Ez alábbit ZSENIKŐ dolgai között találtam, ő készített egy ehhez igen hasonlót. Remélem nem bánja, hogy merítettem az ő munkájából. Az ajándékozott nagyon örült neki :-)

Egy újabb hasznos dolog

Nos igen. Ahhoz, hogy megismerjünk egy új gépet, nagyon sokat kell vele dolgoznunk. Ezt tettem én is. Mikor hazaértem a munkából, általában leültem Berni (így hívjuk :-) elé, és varrtam. Készültek az apróságok karácsonyra. Mivel a hely elég szűkös a dolgozó-sarokban, felmerült egy dolog: hová rakjam a sok kis textildarabkát, ami a művek után hátramarad? Kidobni sajnálom, mert sokból készülhet még valamilyen kisebb applikáció - ezeket a darabokat egy kosárba gyűjtöm. Ami pedig már ilyen célra hasznavehetetlen, azt sem dobom ki, mert a cicánknak varrok majd egy párnát (már van is egy nagyon aranyos, egér mintás anyagom), amibe jó lesz tölteléknek. Na ezeknek varrtam egy szép nagy zsákot:

Mindenkinél sikert aratott, gondolom az élénk színei miatt. Az alja steppelt, és ki is béleltem: hátha egyszer másra is használom majd :-)

Szándékomban áll még gyártani belőle, mert nagyon hasznosak ezek a batyuk: egy csomó mindent tarthatunk bennük (játékokat, plüss állatokat, még zoknikat is, ha kevés a helyünk a ruhás szekrényben). És még egy nagy előnyük van: megtervezni a díszítését hosszabb ideig tart, mint megvarrni az egész zsákot :-)

2010. 12. 21. Szusszanás

Azt hiszem most végre fellélegezhetek egy kicsit. December elején kaptam egy új varrógépet, ami úgy tűnik profibb mint én, de legalábbis több öltéstípust tud, az biztos. Természetesen muszáj volt vele varrnom - alig tudtam "letenni". Az ismerkedés még mindig folyik. Nem könnyű átszokni egy régi erős, lábbal hajtós Singerről egy Bernina-ra. A régi varrógép még nagymamámé volt, tőle örököltem. Nagyon szeretem, mert még mindig tökéletesen varr, és csodálatos hangja van. Ezen tanultam varrni, mikor 12-13 éves voltam. 

Szóval berendeztük otthon a dolgozó-sarkot, ahol helyet kapott a két varrógép, egy nagy szabótábla, és a rengeteg apróság, ami ehhez a hobbihoz "elengedhetetlen". Mikulásra gyönyörű színes fejű gombostűkkel leptek meg. (Persze gyorsan ki is fizettem értük a kötelező 5 Ft-ot!!! Tűért, ollóért, késért fizetni kell, mert állítólag szétszúrja, -vágja a barátságot). Annyira tetszettek, hogy állandóan a kis skatulyát nyitogattam, hogy minél több színűt használjak. Tesóm szerint gyerekes vagyok. Nos, lehet hogy igaza van. :-)

Aztán eszembe jutott a tökéletes megoldás: egy nagy asztali tűpárna. Volt már nekem tűpárnám, de az egy kis eper, amit fel lehetett akasztani a Singerre: 

 

Szerintem nagyon aranyosak, de a sok szép új tű nem fért bele mind. Így született meg az új asztali segéderőm:

Egy angol nyelvű könyvben láttam, nem is nehéz elkészíteni. A közepére kell egy jólszituált gombot keríteni, és kész is van :-)