Azt hiszem most végre fellélegezhetek egy kicsit. December elején kaptam egy új varrógépet, ami úgy tűnik profibb mint én, de legalábbis több öltéstípust tud, az biztos. Természetesen muszáj volt vele varrnom - alig tudtam "letenni". Az ismerkedés még mindig folyik. Nem könnyű átszokni egy régi erős, lábbal hajtós Singerről egy Bernina-ra. A régi varrógép még nagymamámé volt, tőle örököltem. Nagyon szeretem, mert még mindig tökéletesen varr, és csodálatos hangja van. Ezen tanultam varrni, mikor 12-13 éves voltam.
Szóval berendeztük otthon a dolgozó-sarkot, ahol helyet kapott a két varrógép, egy nagy szabótábla, és a rengeteg apróság, ami ehhez a hobbihoz "elengedhetetlen". Mikulásra gyönyörű színes fejű gombostűkkel leptek meg. (Persze gyorsan ki is fizettem értük a kötelező 5 Ft-ot!!! Tűért, ollóért, késért fizetni kell, mert állítólag szétszúrja, -vágja a barátságot). Annyira tetszettek, hogy állandóan a kis skatulyát nyitogattam, hogy minél több színűt használjak. Tesóm szerint gyerekes vagyok. Nos, lehet hogy igaza van. :-)
Aztán eszembe jutott a tökéletes megoldás: egy nagy asztali tűpárna. Volt már nekem tűpárnám, de az egy kis eper, amit fel lehetett akasztani a Singerre:
Szerintem nagyon aranyosak, de a sok szép új tű nem fért bele mind. Így született meg az új asztali segéderőm:
Egy angol nyelvű könyvben láttam, nem is nehéz elkészíteni. A közepére kell egy jólszituált gombot keríteni, és kész is van :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése